MICKEY EGÉR MÁSIK ARCA

DISNEY-VILÁG: MESÉS ÁLOM VAGY LIDÉRCNYOMÁS?

Elég egy pillanatra bekukkantanunk a Disney-birodalom tarka színfalai mögé, és máris azzal szembesülünk, hogy a vendégekkel és az alkalmazottakkal való bánásmód körül enyhén szólva nincs minden rendben. Ha pedig nem elégszünk meg ennyivel, és mélyebbre nézünk, kétségkívül ezernyi megdöbbentő jelenségre bukkanunk. Mivel a Disney mítosszá vált, az elkövetett méltánytalanságok eleddig nem befolyásolták a profitot. A közönség és az alkalmazottak egyelőre meghajolnak a nagyság előtt, és bármivel elkápráztathatók. A kérdés mindössze az, vajon mikor oszlik el a káprázat. Amint ráébrednek, hogy igazságosabb bánásmódot érdemelnek, a népszerűség hanyatlani kezd, és a részvényesek is kevesebb nyereséghez jutnak. Webhelyünkön mindenki véleményének helyet kívánunk adni: kíváncsiak vagyunk, mit gondolnak a Disney-stáb tagjai, a vendégek, az alkalmazottak, no és persze a részvényesek. Kérjük tehát, írja alá vendégkönyvünket, és ossza meg velünk a Disney-világban szerzett tapasztalatait e-mailben. Máris köszönjük mindenkinek, hogy ellátogatott ide, és figyelmébe ajánljuk az elkövetett méltánytalanságok lenti lajstromát.

A befogadóképességnél jóval nagyobb számú vendéget engednek be a vidámparkokba, különösen a Magic Kingdom parkba.
Az árak túl magasak a belépőtől kezdve az étel- és italvásárláson át a gyermekkocsibérlésig és egyéb kiadásokig.
Az alkalmazottak alulfizetettek, ezért gyakran gorombán viselkednek a vendégekkel. Fizetésük kompenzálására túl sok munkát vállalnak, és ezzel veszélyeztetik a biztonságot.
Az új alkalmazottakat azonnal munkába állítják, és nem részesítik őket megfelelő képzésben.
Az ülések közelebbről szemlélve piszkosak, visszataszítóak. Nem gondoskodnak a takarításról, mert spórolnak a karbantartó személyzeten.
A vezetők hegyes bottal járva segítenek a szemét összegyűjtésében. A Disney nem vesz fel takarítókat, hanem a feladatukat a vezetőkkel és az alkalmazottakkal végezteti el.
A játékok kezelését végző alkalmazottaknak ugyancsak részt kell vállalniuk a söprésben, a felmosásban, a szemét összegyűjtésében, a szemétkosarak kiürítésében stb.
A vendégeknek túl sokáig kell sorban állniuk, hogy felülhessenek a játékokra, mert túl nagy a tömeg, és túl sok egyórás gyorsjegyet adnak ki.
Sok vendég nincs tisztában a gyorsjegy használatával, és hosszú sorban állással váltanak jegyet.
Nem jelzik megfelelően, hol lehet parkolni a gyermekkocsikkal.
A gyermekkocsik számára nem biztosítanak fedett parkolóhelyeket, így ha esik, a kocsik nedvesek lesznek. Hogy ezt elkerüljék, a vendégeknek esővédőt kell vásárolniuk a kocsikra.
Gyakran nincs kellő számú alkalmazott, így a vendégek többek között étkezni sem tudnak akkor, amikor szeretnének.
Ahelyett, hogy az alkalmazottakat kedvezményes étkezési lehetőséggel támogatnák, piaci áron adják el nekik az élelmiszereket.
A késve érkező alkalmazottakat megbüntetik. A túlórázásért azonban semmi nem jár a Disney-nél. Ez folyamatosan így megy, hiszen mindig akadnak olyan alkalmazottak, akik mások kifúrására pályáznak. A Disney pedig ezzel nem foglalkozik
.
A mozgássérült vendégekkel nem bánnak következetesen: a kerekesszékben ülők közül néhányan kapnak olyan kártyát, amellyel egyenesen a gyorsjeggyel rendelkezők sorába állhatnak, míg mások nem ilyen szerencsések.
Amikor az alkalmazottak az értekezleteken megpróbálják megfogalmazni a problémákat, a vezetők kész válaszokkal hárítják el őket.
Íme hát a Disney-birodalom másik arca, amely előbb vagy utóbb hatással lesz a szórakoztatóipar eme óriásának, és természetesen részvényeseinek sorsára.